Volt egy lány, akit Ewyennek hívtak. Egyszer csak elkezdett settenkedő árnyakat, sötét, alaktalan árnyékokatlátni maga körül. Az idő múltával egyre gyakrabban fordult vele elő. Mire igazán megnézhette volna őket, mindig eltűntek. Mégis egy idő után elkezdte őket csoportosítani és a csoportoknak nevet adni. A csoportokat különböző emberi tulajdonságokkal ruházta fel. „Felfedezte” a viselkedésbeli különbségeket a különböző típusok között.

Mígnem egy nap egy orvos rájött, hogy egy agyi degeneráció okozza a látomásokat, amit egy műtéttel helyre lehet hozni. Ewyen még évekkel a műtét után is látni vélte az árnyékokat. Saját összetákolt hite még sokáig tartotta az árnyak rabságában. 

Mindannyian érzelmi árnyak között élünk. Pofonok, csalódások, megaláztatások rántanak vissza minket saját démonaink közé. Ezt nem tudjuk elkerülni. Viszont annyit megtehetünk magunkért, hogy megőrizzük képességünket a boldogságra. Arra, hogy majd ne lássuk az árnyakat, ha nem lesznek.

A fenti történet a képzelet szüleménye, puszta szemléltetés. A valósággal való bárminemű hasonlóság csak véletlen egybeesés.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.