Egyetlen perc alatt kirántotta a szőnyeget a talpam alól egy ismerősöm új „magamról” leírása az iwiwes reglapján. Amúgy sem volt jókedvem, de ez betett.

Idézem, és akkor megérted:

„Évek óta a legfontosabb életcélom, hogy embereket gyógyítsak, illetve alternatív módszerekkel segítsek rajtuk. Sajnos az utóbbi időben inkább csak az ellenkezőjét értem el. A menyasszonyom azért hagyott el, mert képtelen voltam uralkodni magamon és nemcsak verbálisan, de fizikailag is bántalmaztam, megütöttem, halálosan megfenyegettem, több ízben 8 napon túl gyógyuló sérülést okozva, pedig (ill. épp azért) mert jobban szeretem mint bárkit valaha. Persze ő is hibás, mivel borzasztó figyelmetlen (pl. képes előttem bemenni egy étterembe), túlságosan önálló és ragaszkodó is egyszerre. A biztonság kedvéért bármin meg tudok sértődni és azonnal támadok. Rengetegszer képes hívni, hogy rájöjjek mennyire nincs igazam, de nem szoktam. Felvenni se. 
Hiszem, hogy az élet örökös harc, legalábbis az enyém mindenképp, s ezt úgy tűnik sikerül is bebizonyítanom magamnak. Szinte minden „barátomat” alázom a háta mögött és alapvetően lenézem az embereket. A szüleim, főleg az anyám egy kibírhatatlan szörnyeteg, de érdekes módon egyesek szerint egyenesen jó fej.”… 

Valaha nagyon szerettem ezt a fiút, tűzbe mentem volna érte. És a történtek után sem gondolom, hogy eredendően rossz ember lenne. Viszont tudom, hogy lehet az, ha ezzel nem birkózik meg.

Mielőtt felkapnád az első követ, tudnod kell, hogy te sem vagy tiszta. Mindannyian nagyon gonoszak vagyunk, ha akad rá alkalom. Dolgoztam egy cégnél pszichometriai tesztekkel, amikkel kimutatható volt az antiszociális hajlam. Nem találkoztam a munkám során olyannal, aki ne tudna embert ölni, vagy megkínozni, ha úgy adódik. Aki ne tudna kilépni önmagából, hogy másnak ártson. Szidhatod a régi rendszert, a koncepciós pereket, a besúgókat, de hidd el, ma talán te sem tennél másként, ha veszélyben lennél te, vagy a családod.

A világháborúk és a holokauszt elképesztő mennyiségű fájdalmat termeltek a világban. Apró gyermekek szülei, testvérei haltak meg a szemük láttára. Ezek a gyermekek felnőttek, és tovább adták a fájdalmukat azoknak, akiket a legjobban kellett volna óvniuk. Mert nem tudtak más módot arra, hogy megszabaduljanak tőle. A nagyapám is ilyen gyerek volt. Felnőttként döbbenetesen kegyetlen dolgokat tett a feleségével és a gyermekeivel. És bizony még nekem is jutott ebből egy adag. Mert ha nem az utamon haladok, és éppen tele vagyok frusztrációval, én is leüvöltöm bárkinek a haját, aki az utamba akad. Akármennyire szeretem. Sőt, azok vannak a legnagyobb veszélyben, akik közel állnak hozzám. Mert félek tőlük, és félek értük. És mert szeretnek, és védtelenek ellenem.

Te hányszor gázoltál más lelkébe szándékosan? Hányszor kellett megbánnod, amit hirtelen haragodban tettél vagy mondtál? Váltál már? Én igen.

Csak annyit kérek, hogy állj meg egy pillanatra, mielőtt elcsattanna az első pofon. Mielőtt átkokat szórnál a másik fejére. Mielőtt örök billogot égetnél valaki lelkébe. Néha már az is bűn, ha csak figyelmen kívül hagyod. Ha szándékosan nem veszed észre, hogy álomba sírja magát melletted, vagy hagyod, hogy kételyek gyötörjék fölöslegesen. Ne add tovább ezt az örökséget! Legyen boldog a következő generáció! Ne csak értük. Magadért! Hidd el, ennyi elég, hogy valami csodát tegyél az életedben. Hogy alkoss valamit, ami örökké tart. Persze nem jár érte dicsőség, de az unokáid, ha nem is tudják, hogy neked köszönhetik, boldog emberekként nőnek majd fel. Ha megszakítod a láncot, akkor már nem éltél hiába.

Ismerned kell a benned élő szörnyeteget, hogy legyőzhesd. Ne dugd a homokba a fejed!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.