Sábesz, a nemhétköznapi ünnepnap
2009.11.21. 23:19
Péntek este én általában rohanok. Leesik a tantusz, hogy jön a hétvége, és gyorsan beszerzem, amit kell, mert a kutyának sincs kedve a hétvégén is nagy szatyrokkal loholni. Hacsak tehetem, ki sem dugom az orrom a lakásból, ha rossz idő van.
De Péntek este a Rákóczi úton, a szatyraimmal a kezemben megálltam, és nehezen tudtam csak szabadulni a látványtól.
Hatalmas korongszerű kucsmában, hosszú fekete kabátokban, nagypajeszos zsidó bácsik gyülekeztek a sarkon, bevárták a többieket, akik, mint kiderült, a hátam mögött jöttek.
Annyira aranyos látvány volt, ahogyan ezek az 50-60 körüli, szinte egyforma emberek büszkén sétálnak végig a Rákóczi úton, és közben kedélyesen beszélgetnek. Kifejezetten derűsnek tűntek.
Elképzeltem őket, ahogyan a Zsinagógába menet megbeszélik egymással a heti történéseket, majd hazafelé újra jó sábeszt kívánnak egymásnak. Aztán otthon terített asztal mellett, ünneplőben csak egymásnak örül az egész család. Megisszák a kidust, egy pohárból, ami szimbolizálja a mindenkire jutó áldást.
Ők péntek este kivonják magukat a hétköznapok rohanásából, a világ dolgaiból, és megemlékeznek a teremtés hat napjáról, és arról, hogy az Úr a hetedik napon megpihent. Ilyenkor Istent és a családot ünneplik. És pihennek. Igazából. Ahogyan én sohasem.
Tedd a kezed a szívedre, és mondd, hogy nem volna jó minden péntek estédet szigorúan családi körben, finom vacsorával, beszélgetéssel, ünnepléssel tölteni. Megáldani a családod minden tagját minden egyes hétvégén...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://szivarvanyszurkehetkoznapok.blog.hu/api/trackback/id/tr301542793
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.